Kyokushin karate

A kyokushin karatét Oyama Masutacu alapította 1964-ben, és a nevét — 極真, „a végső igazság” — az a szemlélet adja, hogy a technika értékét a valódi kontaktus méri, nem a formagyakorlat szépsége. Ez a stílus szakadt el legélesebben a hagyományos, félkontakt japán karatétól: a kyokushin kumitéban teljes erővel lehet ütni a törzsre és rúgni a combra, testre, fejre, védőfelszerelés nélkül. A fejre irányuló kézütés viszont tilos — és pont ez a szabály teszi lehetővé, hogy a többi technikát élesben gyakorolják.

Egy edzés kihonnal indul: alapütések, rúgások és hárítások sorban, hangos kiáltással, gyakran több száz ismétlésben. Ezt követi a kata, majd a kumite. A kondicionálás a kyokushinban nem kiegészítő, hanem a stílus része — fekvőtámasz az öklön, hasizom, lábmunka, és a fokozatos testkondicionálás, amivel az edzők a törzset és a combot hozzászoktatják az ütésekhez. Az övvizsgák a technika mellett állóképességet is kérnek; a fekete öv felé vezető úton több egymást követő kumite-menet a követelmény.

A kyokushin annak való, aki nem csak mozogni akar, hanem a küzdelmet magát is meg akarja tanulni. Cserébe fizikailag az egyik legmegterhelőbb küzdősport, és az első hónapok a legtöbb kezdőnek zúzódásokkal járnak. Aki technikás, távolságtartó karatét keres teljes kontaktus nélkül, annak a shotokan a jobb belépő.