Shotokan karate

A shotokan a világ legelterjedtebb karate stílusa, Funakoshi Gicsin munkájából nőtt ki, aki az 1920-as években Okinawáról Japánba vitte a karatét. A név az ő írói álnevéből (Shoto, „fenyőhullám”) és a dojóra utaló kan szóból áll össze. A stílus jegye a mély, hosszú állás, az egyenes vonalú technika és a csípőből indított, egyetlen pontba összpontosított erőkifejtés — a cél nem a folyamatos nyomás, hanem az egy jól időzített, döntő technika.

Az óra három részből áll. A kihon az alaptechnikák sorban, ütemre végzett gyakorlása: ütések, rúgások, hárítások, állásváltások. A kata rögzített formagyakorlat képzeletbeli ellenfelek ellen — a vizsgák gerincét ezek adják, a kezdő Heian sorozattól a haladóbb formákig. A kumite fokozatosan épül: előre megbeszélt támadásoktól a szabad küzdelemig, ami versenyen félkontakt, pontozásos rendszerben megy, tehát a technikát a becsapódás előtt meg kell állítani.

A shotokan azoknak való, akik struktúrát, mérhető haladást és aprólékos technikai munkát keresnek. Az övrendszer végigkíséri az utat, a katák miatt egyedül is van mit gyakorolni, és a kontroll miatt jóval kisebb a sérülésveszély, mint a teljes kontaktos stílusokban — ezért ez a leggyakoribb belépő gyerekeknek és felnőtt kezdőknek egyaránt.